Bulik

Reklámok

Lucy lediplomázott

Iskola

Szóval, hogy véget vessek a nyugtalanságnak, ismét összefoglalom az elmúlt napokban történteket. Vagyis az elmúlt két hétben történeteket. Nem vagyok egy szorgalmas blogoló, na.

Az a nagy harci helyzet, hogy járok olasz nyelvtanfolyamra. Ez egy B2 szintű kurzus, ami azt jelenti, hogy kb. középfok. Alapvetően nem ebbe a csoportba tartoznék, hanem a haladóba, de mivel az csak márciusban indul, így erre járok. Viszont nem sok új dolgot tanulok. Persze jó azért, mert átismételhetem a dolgokat, de sokszor nagyon unalmas az óra. Főleg, amikor valamelyik osztálytársam próbálja hosszasan megfogalmazni a véleményét… Nem rosszindulatból írom, de tök bénák. Szerintem totál nem a B2-es szinten vannak a legtöbben… Ennek a szintkülönbségnek hála sűrűn előfordul, hogy a hátsó sorok egyikében rendkívül jól elszórakozunk az egyik magyar osztálytársammal, akit név szerint is megemlítenék, mert úgyis elolvassa ezt a blogot, vagyis Dianával. Sőt, legutóbb a másik magyar lány is (aki építész szakra jár) odaült hozzánk… Ennek az lett az eredménye, hogy az óra végén odajött a tanár, hogy vagy menjünk egy másik csoportba, vagy pedig maradjunk ezentúl csendben, mert azzal, hogy folyamatosan nevetgélünk az óráján azt mutatjuk, hogy nem tiszteljük a többieket. Milyen hülyeség ez! Én totál tisztelem a többieket, csak nevetek rajtuk. Ennyit az olaszról.

Kedden (február 22.) voltam színházban a szobatársammal, Lüszivel, meg az ő barátjával és az ő unokatestvérével. Egy közeli színházban néztük meg a Cabaresque c. előadást. Az a lényeg, hogy különböző komikusok adnak elő jeleneteket. Vicces volt. Az első ember punknak öltözve egy hatalmas plüsskutyával jött ki a színpadra és elkezdett mindenkitől aprót kéregetni. (Ehhez tudni kell, hogy Olaszországban úton-útfélen találkozni hasonló figurákkal. Még a kutya is stimmel.) Aztán volt, hogy rappeltek, meg mindenféle. Itt van néhány fotó: http://www.facebook.com/album.php?id=1641660770&aid=92343

vagy itt:

http://www.facebook.com/album.php?aid=92343&id=1641660770&fbid=1725875800337

Ezeket a képeket Lüszi csinálta, mert fotósnak készül. Van egy tök nagy fényképezője, amit mindenfele magával cipel. Szerencsére van egy kisebb gépe is, amit most kölcsönbe adott nekem, hogy készítsek pár képet a lakhelyemről az otthoniak számára. Íme:

Mostanában más nem nagyon történt. Voltam a tanároknál fogadóórákon, mert lesz néhány kurzus, amelyekre nem tudok bejárni, mert egyéb kurzusokkal ütköznek. Ráadásul 4 különböző helyen is lesz órám. Szerencsére viszonylag közel vannak egymáshoz… Bár az Albergo dei poveri (Szegények szállója) a hegyen van. Ez egy hatalmas épület, ahol a Jog és a Politikatudomány Tanszék hallgatóinak vannak órái. Mókás, mert kb. 2 folyosót használunk belőle… A többit most renoválják. Vagyis már évek óta. Állítólag az építész szakos hallgatók is dolgoznak rajta. További óráim lesznek a DIRE és DISPOS nevű helyeken. (A Politikatudomány Tanszék épületei.) Ezek jók, mert a suli központi helyétől nincsenek messze. Leginkább pesti belvárosi társasházakra emlékeztetnek. Majd csinálok fotókat.

Ma már úgyis elkezdődött a suli… Reggel nyolckor volt egy órám, a másik pedig du. 3-kor lesz. Remélem, arra járhatok… Az egy választott tárgy és még nem beszéltem a tanárral. Egyébként a reggeli óra az az Európai újságírás története – szeminárium lesz, újságokat kell majd olvasni és elemezni, a délutáni óra pedig Ázsia története – BA-sok vehetik fel, illetve az olyan gyökerek, akik ezt választják. Legalábbis bízom benne.

Két hét

Szóval megérkeztem és elkezdtem intézni a dolgokat. Fene se gondolta volna, hogy ennyi minden van!! Alapból össze kellett raknom egy órarendet… Elég össze-vissza lett… Lesznek órák, amikre nem tudok majd bejárni. De megoldom valahogy.

Különben nem sok történt az elmúlt napokban. Sokat mászkáltam, mert mindennap menzán eszem. Eleinte mindig máshol ettem, de most beálltam a Trendy-re, ami közel van az én szakom főépületéhez. Ezen kívül hétfőnként járok lepedőt cserélni, ugyanis itt az a rendszer, hogy hétfőn adnak 2 tiszta lepedőt meg egy párnahuzatot, amit következő héten visszaviszel és kicserélik ismét. Nekem ez bejön, mert nem kell a mosással szenvednem. Kézzel szoktam mosni. Van ugyan egy mosógép a házunkban, de a használatához kell venni egy két Eurós zsetont. Nekem pedig ez nem éri meg, mert nincs sok cuccom egyszerre.  Kedden, február 8-án elmentem a városházára, hogy beregisztráljak a rendszerbe, mint itt tartózkodó egyén. Onnan elküldtek a város másik oldalára a Corso Torinóra, ahol számomra meglepő dolgokkal szembesültem. Alapvetően kétféleképpen lehetséges beregisztrálni:

1. diák vagyok – ebben az esetben kell egy igazolás arról, hogy évi ötezer Euró a rendelkezésemre áll, illetve van egy olaszországi egészségbiztosításom. Kell még egy-két dolog, de azokkal nincs gond. Na, mármost, ha én beregisztrálok, azzal, hogy Magyarországon fizetem a TB-t, ismerjék el azt, akkor elküldenek melegebb éghajlatra. Mert az itt nem érvényes, ha már helyi lakos vagyok. Mindenképpen kell egy olasz biztosítást fizetni. Szóval ez a bonyolultabb lehetőség.

2. munkavállaló vagyok – ez egyszerűbb, mert a munkáltató fizeti a járulékokat, szóval csak ezt kell leigazolnom. Persze annyival nem könnyebb ez sem, hiszen ehhez munkát kell találni, ráadásul olyat, ahol bejelentenek.

Miután ezekkel szembesültem, úgy döntöttem, hogy egyelőre pihentetem az ügyet. A héten majd elmegyek egy másik irodába, ahol szintén ezzel foglalkoznak, és még egyszer megkérdezem, hogy jól értettem-e.

Szerdán nem volt semmi említésre méltó. Csütörtökön kiderült, hogy az olasz nyelvtanfolyam előtt írt szintfelmérő teszt eredménye alapján az „avanzato” (haladó) csoportba kerültem. Viszont az a gáz, hogy ez a csoport majd csak márciustól indul. Remek. De mivel nekem sokkal jobb, ha most megyek olaszozni, ezért az „intermedio” (középhaladó) csoportba kezdtem el járni péntektől. Nos, mit mondjak… Szórakoztató. Sokan nagyon lassan, a szavakat keresgélve beszélnek, és úgy kell visszafognom magam, hogy ne kiabáljam be a helyes válaszokat. De azért jól elvagyok. Van egy rakás kínai diák, két ausztrál lány, két angol, aztán van egy bolgár fiú, aki rendkívül lassan beszél. Egyébként rajtam kívül még négy haladó szintű ember van a csoportban. Két magyar lány, akik Bécsbe járnak egyetemre, fordító szakra, egy osztrák fiú és egy norvég lány. Utóbbi nem tudom, mit keres itt, mert évekig Milánóban dolgozott. Minek neki nyelvtanfolyam?

Na, ezek vannak. Ja, meg összeismerkedtem a szobatársam (Lucy – a Dallasból) haverjaival. Jófejek. Vasárnap este például egy viszonylag spontán 7 fős vacsora kerekedett itt nálunk. Meg is lepődtem. Itt volt a Lucy barátja, az ő unokatestvére, a Lucy legjobb barátnője, illetve a másik lakótársam (Linda – a Lindából) és az ő barátja. Utóbbi iráni menekült és építészetet tanul. Senki sem tud semmit Magyarországról… Azaz remélem, a térképen azért el tudják helyezni… De azt nem tudják, hogy EU tagállam-e, illetve ha igen, akkor van-e Euró. Sőt, Linda megkérdezte, hogy mi a különbség Magyarország és Románia között. Hát, gondoltam, semmi, mindannyian jurtában lakunk és az ősi isteneknek mutatunk be minden vasárnap véráldozatot… Mondtam neki, hogy akármennyire is rosszindulat nélkül kérdez ilyeneket, azért próbáljon meg diplomatikusabb lenni. Igazából a gazdasági mutatók érdekelték. Vicces. Irodalmat tanul… Most tartsak neki közgazdasági kiselőadást olaszul?! Na, mindegy, a lényeg, hogy mindennap van valami meglepő dolog.

 

Ami eddig történt

Sajna májusban abbahagytam a blogom rendszeres vezetését, mert nem volt már kedvem írni. Ez hibának bizonyult, ugyanis most ismét itt vagyok Olaszországban és megint írnom kéne valamit, hogy ne zaklassanak folyamatosan ugyanazokkal a kérdésekkel.
Szóval most összefoglalom az azóta történteket:

Május-júniusban bejártam Toszkánát. Jó fejek voltak a lakótársaim  meg a sulis haverok is, szóval én is jól éreztem magam. aztán megcsináltam azt a négy vizsgát, amit kellett. Nem sikerültek rosszul. Végül júliusban, amikor Federica ment haza, akkor én is elmentem vele és egy hetet töltöttem náluk a tengernél, a csizma sarkában. Igazi nyaralás volt. A családja meg teljesen olyan, mint amilyennek az olasz családokat képzeljük. Népes, zajos és jókedvű. Ezután busszal mentem vissza Firenzébe, kicsit rendet raktam, majd másnap érkezett a család, hogy hazavigyen. Persze előbb még ők is ott töltöttek pár napot és megnéztük a várost. Utána augusztusban szakmai gyakorlaton voltam a 17. kerületi hivatalban, aztán októbertől ott dolgoztam egy évig és egy hónapig. Ja, közben le is diplomáztam január végén. A munka elég stresszes volt, de a közvetlen kollégák jófejek voltak. (Ha ezt olvassák, akkor remélem értékelik!) Szeptemberben adtam le a jelentkezést az egyetemre, aztán novemberben “felvételiztem”. Ez kb. annyiból állt, hogy két tanárnő megkérdezte, hogy ki vagyok én és mit akarok. Ezt elmondtam nekik, ők nagyon örültek, aztán mindannyian hazamentünk.

Most az a helyzet, hogy sikerült beiratkozni, sőt, már itt is vagyok. A Genovai Egyetem Nemzetközi és Diplomáciai Tanulmányok (vajon ezeket mind nagybetűvel kell írni?) MA szakán vagyok elsőéves hallgató.

Január 30-án utaztam ki Pisába, onnan pedig vonattal ide. Aztán másnap már meg is kaptam a kolesz kulcsát és be is költöztem. Őszintén szólva elég nagy ez az apartman… A belvárosban van a sikátoros részen, egy 5 lakásos ház negyedik emeletén. 106 lépcsőt kell megmászni, hogy feljussak. Irtó jó edzés. Két lakótársam van, egy olasz lány, Lucia, akivel egy szobában vagyok és egy albán lány, Linda. Elvileg neki is lenne egy szobatársa, de most nincs. Itt jönnek-mennek az emberek. Két fürdőnk van, ami tök jó, tekintve, hogy Firenzében négyünkre jutott egy… A szobánk pedig akkora, mint a firenzei lakás fele. Ezzel csak az a gond, hogy nehéz befűteni. Mindenesetre tágas. És nem zavarjuk egymást, ha valaki el akar vonulni.

Van menza! Ráadásul az ebédet ingyen kapom. Örülök, hogy ezek még vizsgaidőszakban is nyitva vannak. Ugyanis most az van. A suli nekem csak február 28-án kezdődik. Addig igyekszem megszokni a környezetet, meg feltérképezem a várost. Plusz beiratkoztam egy olasz nyelvtanfolyamra, ami hétfőn indul. Az erasmusos meg elsőéves külföldi diákoknak egy kurzus ingyenes, szóval úgy döntöttem, kihasználom a lehetőséget. Különben sincs sok tennivalóm.

Nos, egyelőre ennyi. Ha lesz valami említésre méltó, akkor írok majd róla.

Reni itt járt

2009. április 11 (szombat)

Reni 11 körül érkezett Eurolines-szal a Santa Maria Novella állomáshoz. Lementem elé, majd hazajöttünk busszal. Elég fáradtnak tűnt, de én, ezzel mit sem törődve elrángattam vásárolni, mert már előtte megbeszéltem Ibolyával, a két emelettel felettem lakó magyar lánnyal, hogy levisz minket kocsival az Essalungába. (Olyasmi mint a Tesco.) Vettünk vagy négy 6 darabos vizet. Ez számomra egy élmény volt, ugyanis mindig bicajjal hozom a vizet, ami sokkal fárasztóbb.

Délután aludtunk egy kicsit, mert előző éjjel én sem aludtam valami sokat (takarítottam), Reni pedig buszozott. Miután felkeltünk, bementünk a városba sétálni egy kicsit. Vagyis sétáltunk és végül bementünk a városközpontba. Pedig csak a parkba akartunk lemenni… Nincsenek nagy távolságok, ez a helyzet.

DSC05498  DSC05499 Ez az én utcám.

DSC05503  DSC05504  A suli.

DSC05511 DSC05520 A park. (Cascine)

DSC05538 DSC05542 Firenze éjjel.

2009. április 12. (vasárnap. Húsvét)

Ismét írok

Közhely azzal kezdeni egy bejegyzést, hogy “Hajj, de régen nem írtam!” Jelen esetben azonban ez tény. Tényleg elhanyagoltam a blogvezetést, s ennek most ti, kedves olvasók, látjátok kárát. Ugyanis rengeteg dologra nem emlékszem már… Mindenesetre megpóbálok lemenni alfába, hogy felhozzam a mélyben rejtőző emlékeket.

Március 14. (szombat)

Aznap Luccába mentem kirándulni Anne-Sofieval, aki egy belga lány. Lucca egy helyes kisváros, másfél óra vonatozásnyira van Firenzétől. Olyan tíz körül indultunk és este hét felé értünk haza… Igazság szerint csak sétálgattunk a városban és fotóztunk. Aztán felmentünk egy toronyba, ahonnan jó volt a kilátás. Meg ettünk egy szendvicset egy helyen. 

n699162685_1687191_7488301    n699162685_1687196_916707    n699162685_1687206_4823078

Aztán este együtt vacsoráztunk a lakótársakkal… Mókás volt, mert olyan témák merültek fel, mint a Pitagorasz-tétel, illetve idézetek filozófusoktól. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, hogy megnézünk együtt egy filmet… Végülis a Wayne világát kezdtük el, ami azért volt mókás, mert én már láttam, Martin 2 perc után elaludt rajta, Fede pedig 20 perc után elment aludni. Szóval talán csak Enrica tudott szórakozni rajta…

Március 16. (hétfő)

Este elmentünk Dorisszal és Laurával a Baloldali Ifjak által rendezett filmvetítésre a Teatro Pucciniba. A Papá di Giovanna c. filmet néztük meg, ami őszintén szólva nem tetszett nekem, mert nyomasztó volt a hangulata és nem töltött el jó érzésekkel. Mindenesetre én még jól jártam, mert nagyjából értettem, amiket mondtak… Bár a főszereplő folyamatosan motyogott és hadart. Egyszerre.

Március 18. (szerda)

Na, ez az este vicces volt… Már korábban megbeszéltük Pirossal, hogy majd elmegyünk este egy pubba, mert ott lehetett befizetni a pénzt egy kirándulásra. Aztán a délután folyamán Marco jelentkezett, hogy van-e kedvem vacsorázni a menzán. Elregéltem neki, hogy mi a szitu a pubbal, kirándulással kapcsolatban, s javasoltam, hogy csatlakozzék hozzánk. Így is tett. Sajna, mire odaértünk az említett vendéglátóipari egységhez, addigra már elfogytak a jegyek. Így hát nem volt mit tenni, muszáj volt átmenni egy másik helyre vacsizni. Ezt meg is tettük, majd jól hazamentünk. Igazi fergetegparty volt.

Március 19. (csütörtök)

Este volt Anna-Sofia búcsú bulija, mert ő csupán 3 hónapra jött, a szakmai gyakorlatát végezni a kórházban. Ő orvosnak tanult, s tanul még mindig. Érdekes volt ez a buli… Nagyon nemzetközi: volt ott egy török, egy orosz, egy francia, egy angol, egy belga, meg egy német lány és két német fiú rajtam kívül. A társalgás angolul folyt, mert a banda nagy része nem igazán beszélt jól olaszul. Persze tudtak ők is valamennyit, csak az angolt preferálták. Így én is angolul beszéltem. Igazából nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk… Aztán Dorisékkal hamar eljöttünk, mert el akartuk érni az utolsó buszt.

A következő napokban nem volt különösebb esemény. Olvastam anyagokat a Mediterrán világ c. órára, mert április 20-ig meg kellett írni a házidolgozatot, s mivel Reni meglátogatott április 11-19-ig, ezért még előtte be akartam fejezni. (szerk.: ez nem jött össze… Akkor írtam meg, miután elment.)

Március 26. (csütörtök)

Ezen a napon lett Ancsika 20 éves. Éljen soká!

Ezt leszámítva még annyi történt, hogy elmentünk Montepaldiba. A sulinak van ott egy darab földje, ahol az agronómus tanulók serénykednek. Vagyis bort és olivaolajat gyártanak. Ezt a túrát a suli szervezte a külföldi diákoknak, de volt pár olasz arc is. Én Pirossal és Laurával mentem. (Ha még nem írtam volna Lauráról: mexikói lány és nagyon jófej. Vidám és laza.) Busszal mentünk, majd körbejártuk a birtokot (vagyis nem az egészet, csak a központját) az igazgatóval, majd megebédeltünk. Végül mindenki kapott egy üveg bort.

n1315326198_360357_1155481 n1315326198_360360_2171185 n1315326198_360362_3949886 n1315326198_360371_3546442

 

Aznap este volt egy “Cena siciliana” névre keresztelt megmozdulás. Ez abból állt, hogy befizettél egy rakat pénzt egy helyen, ahol annyit ehettél és ihattál, amennyit akartál. Végülis jó volt, de aznap már az ebéd is bőséges volt, meg a vacsi is, úgyhogy utána azon gondolkoztam, hogy egy hétig nem fogok enni, hogy visszatérjek a standard állapotomhoz. Miután ettünk, ittunk, elmentünk jót is mulatni. Vagyis a Glamour nevű helye, ami nekem annyira nem jött be. Nem voltunk ott sokat, maximum egy órát, mert Laurával el akartuk érni az utolsó buszt. Ez nem jött össze, ezért hazagyalogoltunk. Jó fárasztó nap volt.

n1315326198_360383_6366980

Március 27. (péntek)

Este megint volt buli. Németekkel, akik nagyon viccesek voltak. Nagyjából ekkortájt alakult ki az a társaság, akikkel eljárogatunk. Doris, Laura (ők lakótársak), másik két lakótársuk, aztán a három szomszéd lány, s a többi német. Ja, meg én és Piros.

Március 28. (szombat)

Még a héten véget ért az Amici nevezetű tehetségkutató műsor, és mivel voltam olyan könnyelmű, hogy arra fogadtam, hogy Luca fog nyerni, de nem ő nyert, hanem Alessandra, így kénytelen voltam készíteni egy süteményt, merthogy ez volt az említett fogadás tétje. Túros batyut sütöttem. Mindenkinek ízlett.

DSCF1842

Március 30. (hétfő)

A telefonom éjjel kiszenvedett. Ezért vennem kellett egy újat. 27 €-ba került (ez volt a legolcsóbb) és így néz ki: http://www.camnangthuoc.vn/news/images/PR_RU_LG_KP100.jpg

Április 1. (szerda)

Délután előadást kellett tartanunk szociológián… Eh… Nos, mit mondjak? Előző héten pénteken tudtam meg, hogy majd ezt kell csinálni, s hétfőn szereztem be az anyagokat… 50 oldal volt csak, de tudományos nyelven írt olasz szöveg. Mindenesetre pár óra (6-7) alatt elolvastam és összeraktam, hogy mit kéne elmondani. Különben négyen tartottuk az előadást: Piros, Laura, és Simone, aki egy pugliai fiú és raccsol, de alapvetően is viccesen beszél. Azért tartom mókásnak, mert ő nagyon komolyan veszi magát, ami vicces. Szerintem. Szóval Ulrich Beck "L’Europa Cosmopolita" c. írásából kellett 50 oldalt olvasni, majd hallgatótársainknak prezentálni. Mintha a fogamat húzták volna… Mindenesetre túl vagyunk rajta. Majd még egy házidolgozatot is kell írni, de csak június elején.

Április 4.(szombat)

Piros meghívott magához ebédre. Engem meg Laurát. Én, a nagyon okos, természetesen kerékpárral mentem, annak ellenére, hogy láttam, hogy gyűlnek a fekete fellegek az égen. De úgy gondoltam, hogy 20 percen belül még nem kezd majd el esni. Tévedtem. Pont akkor kezdett el konkrétan szakadni az eső, amikor már nem lett volna értelme visszafordulni. Mondanom sem kell, hogy teljesen szétáztam. Csurom vizesen megérkeztem Piroshoz, majd átöltöztem, s az ebéd után (ami nagyon fincsi volt. Gulyásleves és palacsinta) elkezdtem szárogatni a holmijaimat. Aztán sétáltunk egyet még a belvárosban, majd mindenki jól hazament.

Április 7. (kedd)

Este elmentünk az Odeonba Pirossal. Az egy mozi. A The Reader c. filmet tekintettük meg. Nem mondanám azt, hogy rossz volt, de azt sem, hogy annyira nagyon jó. Meg lehet nézni. Egyszer. Viszont a mozi nagyon szép. Olyan ősi mozi. Természetesen van szünet is a film közben, mert Itáliában mindenhol van. Ez valahol egy jó szokás, viszont így később ér véget a film is… Mindenesetre ismételten kerékpárral mentem (tulajdonképpen mindenhova azzal járok) és igazán üdítő volt hazafelé az Arno partján, majd a parkon áttekerni.

odeon1 odeon2

Április 9. (csütörtök)

Este ismét volt egy aperitivo (amikor veszel egy italt X €-ért, majd az ételből annyit fogyasztasz, amennyi jólesik), de nem ettem, mert épp küldetésben voltam. És pénzt sem akartam költeni, mert 11-én jött Reni, akivel rengeteget mászkáltunk és persze rengeteget költöttünk. De ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval az volt a küldetésem, hogy kölcsönözzek egy ismerőstől egy bicajt Reninek. Az illető ismerős Vanessa, az francia lány, aki a belvárosban tanul művtörit. Tehát este elmentem az aperitivóra, elköszönni a németektől, mert ők Húsvétra hazautaztak, majd Laurával és Riccardóval (Laura és Doris lakótársa) elmentünk a Santa Crocéra, mert Vanessáék ott üldögéltek és ünnepelgették valakinek a szülinapját. Na, ott lezavartuk az üzletet, aztán Lauráék elmentek táncolni és meg hazatekertem.

A következő napokban írtam a házidolgozatot, kitakarítottam a lakást és lélekben felkészültem Reni érkezésére.